Új hétvége, új esély. Mire? Naná, hogy mászásra!
A múltkori mixnitzi túránk alkalmával felfedeztük/felmértük a gyönyörű Bärenschützklamm adta lehetőségeket mászó szemmel.
Elég kényelmesen indultunk neki az útnak a szokásos utazás előtti nálunk eltöltött indító töltet (kávé) után úgy 12 óra magasságában. Háromnegyed egykor már teljes menetfelszerelésben baktattunk a parkolótól az Arénába, várva várva, hogy milyen kőóriásokkal szemben kell majd gladiátorként megállni a helyünk.
Pályák tömkelege áll a lelkes, fáradhatatlan mászók rendelkezésére egészen a 6a szinttől a 8b+ szintig. Egy 5c/6a pálya is van jó bemelegítőnek, ill. egy 9+ nagyszerű levezetőnek (igen, ide egy nyomdafestéket kevésbé tűrő Torrente idézet következne... ;)).
Így nézne ki a dolog:
1.) A parkolótól az Arénáig 2.) Az Aréna szintjei
Az Aréna tekintélyt parancsoló falai, avagy az Alsó-Aréna
Az Alsó-Arénában kevésbé bizalom gerjesztő első ránézésre tükör simának tűnő sziklák magasodtak, ami mellett, mint szinte minden mászóhelyen, kezdődött a bemelegítés, avagy a feljutás a Felső-Arénába. Tudatosan vettük célba a felső szintet, ahol már kinézett szikladarabok várták, hogy vérrel-verítékkel rójuk le tiszteletünket az ősök előtt.
Az első kettő bemelegítő mászás az utolsó sziklán tűnt a legkézenfekvőbbnek, ahol két pálya volt egymás mellett, amiket nem igazán sikerült később megtalálnom a pályák közt, hogy mik is valójában, én max. valahol az 5-ös szint körülre tenném őket. Itt különösebb probléma nem ért minket, esetleg annyi, hogy a második pályán eltévesztettem az irányt, és egy alternatív útvonalat választottam tudtomon kívül, ahol is szembejött egy fa..aztán jobb belátásra bírt, hogy nekem mégis csak a másik oldalt kéne másznom, az az én kis repedésem. Úgyhogy ezt a konfliktust lerendeztem a fával, és úriember módjára kikerültem, majd angolosan távoztam vertikális irányban.
Tábor részlet
A független tisztaság és rendügyi szakértőnk elkezdte a helyszín akadálymentesítését, illetve minden gyulladásra hajlamos nem kívánatos elem eltávolítását a műveleti területről. (Bocs Anett, lehajította a gyereklépcsődet... :))
A következő pálya a "Kinder an die Macht" nevet viselte. Nagyon szimpatikus kihívásnak tűnt már elsőre. Szinte tökéletesen tükör sima sziklafelület középen egy csinos törésvonallal. Egyértelműek voltak a jelek: mászol a repedésben, vagy repülsz. Ilyet még soha nem csináltunk, de épp itt volt az ideje! ;) Challenge Accepted!
A pálya előmászása sem volt probléma mentes. Maga ennek a mászás módnak van ám nem kevés energia, koncentráció és erő igénye, nah most emellett az se segített, hogy a repedés széle olyan szinten simára és domborúra volt taposva, mosva, hogy szinte minden lépésnél volt visszacsúszás..ebből három nem kis eséssel végződött. A végén a cél előtt pedig még, ha esetleg nem vesztett volna elég vizet az ember, és az adrenalin még nem nyomta szét az agyát, akkor még egy ugró manőver várta a kedves versenyzőt. Utolsó erőmmel és egy harci kiáltással sikerült elkapni az utolsó fogást, majd végül diadal ittasan fűztem be a felső bikába a kötelet.
Ez az állítólagos 6b-s pálya, utána néztem, több challengerrel kifogot már, úgyhogy örülök, hogy ha nem is esés nélkül, de viszonylag gyorsan sikerült teljesíteni. Kétszer előmásztam, majd inkább felszereltük toprope-ra a pályát, hogy kidühönghessük magunkat.
Természetesen mindkettőnk véráldozatot mutatott be a falon, én egy gyönyörű kötél általi égési sebbel a hátamon, Laci pedig egynéhány könyök, alkar, comb, térd, oldal horzsolással, sebbel lett gazdagabb. A repülés nem veszélytelen gyerekek...de mindig megéri :)
A mászás szépsége: különböző emberek, különböző megoldások! Balra Laci, jobbra jómagam.
Végül mikor már az utolsó porcikánk is remegett, és a kolléga bejelentette, hogy már pedig nincs az az isten, hogy ma még akárhova is föltegye a a kezét vagy a lábát, én még szokásomhoz hívem megkísértettem a sorsot. Kinéztem egy igazán szexi pályát, aminek az eleje szintén egy olyan fajta mászást követelt meg, amit még soha nem csináltam: ölelve kellett a sziklát megmászni. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy olyan pózban halad az ember a szikla két pont egy öl távolságban lévő élét markolva, mint egy autó által kilapított béka..rendkívül szórakoztató. Majd a végén egy csodálatos kihajláson kellett túljutni, aminek a tetején csak repedések voltak, mint kapaszkodási lehetőség.
Frankenjura Gedächnisweg (6a)
Pirossal jelölve az útvonalat, amivel feljutottam.
Alul az 1. 'terpeszes', felül a 2. kihajlásos szakasz.
Ez a pálya tartogatott egy nagy meglepit a végére. Ugyanis, amikor a kihajlás pereménél állva a leglehetetlenebb pózban kapaszkodva egy mély éles repedésben észleltem, hogy semmi fogás nincs a környezetemben tovább, a következő szeg pedig legalább 2 méterre van az előzőtől, elhagyott az utolsó szemnyi erőm is, aminek az eddigi legnagyobb repülésem lett az eredménye, ráadásul az jobb középső ujjam is benn maradt, ami alá a szikla éle becsippentett. Először azt hittem a köröm szakadt be, de szerencsére csak kicsit alá kapott és a felső körömágy vérzett. Kb. 3 méter zuhanás után lábba kaptam el a falat, Lacit pedig vagy egy métert előrébb repítettem a fal irányába. Meleg volt. Annyira tetszett, hogy még kétszer megismételtem, míg végleg feladtam testileg, lelkileg. Kénytelen voltam az utolsó karabinert leszerelni egy nyolcas átkötéssel a szegen. Mindig is ipari alpinista akartam lenni, ez egy jó kis gyakorlat volt..sajnálom, hogy így kellett végezni a pályával. Szépen indult, ment, kevésbé szépen ért végett, de megtettük, amit a haza megkövetelt ismét úgy érzem.. :)
Szerelés közben.
Végül összeszedtük a cuccot, majd lefelé vettük az irányt mikor a nap már bebukott a hegyek mögé.
Laci új csokornyakkendője dzsordzsó ármáni.
Senkinek nincs ilyen menő kézmosója, mint nekünk! :))
Ejtettünk egy kézmosást a környék legszebb vízesésénél, majd bepattantunk az autóba és fáradtan, kiégve, leverve, de mégis elégedetten száguldtunk délnek egy jó meleg étel és fürdő reményében. Szuper nap volt, a határainkat megint nem féltünk megkísérteni, és azt hiszem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy sokat tanultunk mai is, és hamarosan visszatérünk!
