A hétvégét egy cimbora jóvoltából volt szerencsénk Révfülöpön tölteni, ami személy szerint nagyon jól eső érzés volt, mivel nagyon régen nem voltam ott, pedig sihederként sokat randalíroztunk ott éjjel-nappal, földön-vízen, biciklin és gyalogosan is egyaránt. Az érkezést megint sikerült az éjszakában abszolválnunk, természetesen a kihagyhatatlan "Y"-ozásokkal egybe kötve, amikor fingod sincs, hogy hol vagy, de legalább tipped sincs, hogy kinek a magánterülete...ez a szép a nyaralóövezetben :)
Nos nem kell magunkat bemutatni, teljesen véletlenül a kombi csomagtartójában észrevétlenül meghúzódott egy háromrészes boulder matrac is, mert hát ugye sose lehet tudni, mikor lesz szükség rá...és mit ad isten az én farzsebemben a következő topo lapult meg a szetnbékkállai kőtenger koordinátáival:
A pénteki nagy öröm vacsizás, borozás, pálinkázás után jól megtelt gyomorral és fejjel nekidőltünk az ágynak, hogy másnap magunkba tudjuk szívni a világörökség részét, és magnéziummal, vérrel és verejtékkel áldozhassunk a sok sok ezer éves megkövült láva, és hévizek dagasztotta fehér homokkőzeteknek.
Találtam egy nagyon lényegre törő leírást, hogy merre található a hely, mi szerint a "a kocsmánál kell balra fordulni"...egyes balfékek meg GPS-re költenek..nem is értem :D
Bár sikerült elcsípni a kánikulát, ami nem éppen optimálisnak mondható a boulderezéshez (és akkor finoman fogalmaztunk), mi újra éltük (mint szinte minden új mászó hely felfedezésénél) a gyermeki ujjongásunkat, mint akik új piros kis autót kaptak, amikor is megláttuk a topoban szépen megrajzolt krokodil óriási 'koponyáját'. Ajánlom a hely meglátogatását mindenkinek, nem csak mászóknak! Nagyon szép, és folyamatosan tele volt látogató csoportokkal, családokkal.
Sajnos mivel a krokodil nevéhez méltán a napon sütkérezett, így nem ezt a sziklát választottuk, hanem a "Ladik" árnyékában találtunk menedéket és ínyünkre való boulder utakat, ami mellett rögtön az "Underground traverse" masszív sziklája parkolt.
A napot nagyon elégedetten zártuk a nagy meleg és a masszív kakiszag ellenére, aminek forrását nem találtuk meg, ami valahol jobb is...lehet, hogy mi erőlködtünk túl sokat(?)
A képeken is látható/olvasható általunk Tyúklétrának elnevezett 6A-s pálya volt, ami mindkettőnknek sikerült. Annyira sikerült belejönni, hogy másnap a blokkolás utáni "létra" részt láb nélkül is kimásztam. Sajnos az ACID kimászására már nem maradt kézerő, pedig a technika már összeállt. Ezenkívül még nyomtam az Underground traverzen egy improvizációt, ami nekem nagyon bejött. Utólag kiderült, hogy két kombót gyúrtam össze eggyé. :) Legközelebb csinálok valami offizielt is.
Végül pedig egy-két kép a gyönyönyűséges balatoni tájról és hogy milyen fos kilátásunk volt a kertből, hogy mindenki sajnálhasson minket :))
